A szesztilalom az Egyesült Államok egyik legismertebb társadalmi kísérlete volt, amely 1920 és 1933 között teljes alkoholtilalmat vezetett be az országban. A mozgalom hátterében vallási, erkölcsi és társadalmi indokok álltak, ám a várt pozitív hatások helyett a tilalom sok tekintetben negatív következményekkel járt.
A szesztilalom előzményei
Már a 18. század végén megjelentek az első józanságot propagáló társaságok, mint például Benjamin Rush orvos, aki 1784-es művében az alkoholfogyasztást betegségként aposztrofálta. A 19. század második felében egyre több államban alakultak olyan egyesületek – például az 1869-ben létrehozott Szesztilalom Pártja, vagy a Nők Keresztény Absztinencia Egyesülete –, amelyek az alkoholos italok betiltását követelték. A nők szerepe különösen hangsúlyos volt, a szeszes italok elleni harc gyakran összefonódott a nők emancipációjáért folytatott küzdelemmel.
Az első szövetségi állam, amely törvényben tiltotta meg az alkoholfogyasztást, Kansas volt (1881). Az első világháború idején ideiglenes szesztilalom lépett életbe az élelmiszer ellátás biztosítása érdekében. A háborús helyzet és a német származású sörfőzők iránti ellenszenv is hozzájárult a szigorítás támogatásához. 1917 decemberében megszületett az alkotmány 18. kiegészítése, melyet 1919 januárjában az államok kétharmada ratifikált.
Az 18. alkotmánymódosítás és a Volstead-törvény
1919. október 28-án az Egyesült Államok szenátusa elfogadta az úgynevezett Volstead-törvényt, amely konkretizálta az 1919 januárjában elfogadott 18. alkotmánykiegészítésben szereplő korlátozásokat. A jogszabály megtiltotta a 0,5%-nál magasabb alkoholtartalmú italok gyártását, kereskedelmét és fogyasztását, 1920. január 17-től pedig megkezdődött a szesztilalom 13 éves időszaka. Bár az alkoholtilalom nem kizárólag amerikai jelenség volt – például Magyarországon a Tanácsköztársaság alatt is volt szesztilalom –, a fogalom leginkább az USA-val kapcsolódik össze.
A szesztilalom hatásai
A jogszabály betartatása kezdetektől nehézségekbe ütközött: alig 1000 szövetségi ügynök volt felelős az ellenőrzésért, miközben még a Fehér Ház bárszekrényei is tele voltak import italokkal. Az alkohol iránti kereslet nem szűnt meg, így feketepiac alakult ki, és virágozni kezdtek az illegális kocsmák (speakeasy-k).
Al Capone és a szervezett bűnözés
A bűnözés robbanásszerűen megnőtt. Al Capone, Charles "Lucky" Luciano és Tom Dennison a tilalom révén emelkedtek fel, hatalmas vagyont szereztek az alkoholcsempészet révén. A piacok feletti ellenőrzésért véres leszámolások zajlottak, például az 1929-es Valentin-napi mészárlás. A korrupció elharapódzott, sok esetben a rendőrség és a politikusok is a maffia zsebében voltak.
Egészségi és társadalmi problémák
Sokan otthon próbáltak alkoholt előállítani, ami mérgezéses esetekhez vezetett. A bűnözés, közbiztonság hiánya és társadalmi feszültségek csak fokozódtak. A törvények kijátszására a felsőbb rétegek is találtak módot: megjelentek a koktélok, amelyek az alkohol elrejtésére szolgáltak, de később a felsőbb társadalmi körök italkultúrájának részévé váltak.
A szesztilalom vége
1933-ban a Cullen-Harrison-törvény enyhítette a korábbi szabályozást: 3,2%-ban határozta meg az alkoholtartalmat, így ismét lehetővé vált sörök és gyengébb borok árusítása. Ez a lépés hivatalosan még nem jelentette a tilalom teljes feloldását, mivel egyes államok – például Mississippi – még évtizedekig megtartották a korlátozásokat (utóbbi csak 1966-ban törölte el a tilalmat).
1933. december 5-én az alkotmány 21. módosítása hivatalosan is hatályon kívül helyezte a 18. kiegészítést, és véget vetett az országos szesztilalomnak.
A szesztilalom története az amerikai társadalom egyik legtanulságosabb időszaka. Bebizonyosodott, hogy a teljes tiltás helyett a szabályozott, tudatos fogyasztás lehet hatékonyabb. A szesztilalom 13 éve alatt az alkohol tiltása helyett annak virágzó feketepiaca alakult ki, miközben a bűnözés, korrupció és közbiztonság romlása komoly társadalmi következményekkel járt.
